Időutazás Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében

Előző cikkünkben Szabolcs-Szatmár-Bereg megye magaslatait mutattuk be. Ebben a bejegyzésben időutazás vár ránk Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében, megismerkedünk a Balkány határában álló és egyedülálló mamutfenyővel, a nyíregyházi Igrice mocsárral, valamint a Bátorligeti-ősláppal. Mindhárom célpont eltérő történelmi korról mesél nekünk.

BALKÁNYI MAMUT – MÁSFÉL ÉVSZÁZAD TANÚJA

A fa története

„…Balkány hatalmas fája egy óriás mamutfenyő, ami a Csiffytanyán, a település 24 „élő” tanyái egyikén vigyázza az itt élők dolgos mindennapjait. Ismereteink szerint hazánk legöregebb mamutfenyői közé tartozik, ami nem közparkban vagy botanikus kertben, hanem közterületen található. A fa a város nevezetes büszkesége és helyszíne.Természeti különlegessége okán pedig kedvelt kirándulóhelye, hiszen a tájidegen hatalmas óriás egymaga uralja a síkságból kiemelkedő nyírségi homokdombot. Monumentális megjelenése rendíthetetlen nyugalmat és bölcsességet áraszt mindazokra, akik hozzá ellátogatnak, és lombja alatt megpihennek.
Talán ez is közrejátszott abban, hogy 2009. június 20. óta a Magyar Geocaching Közhasznú Egyesület, az Egyesült Államokból útjára indult szabadidős és természetbarát hobbi hivatalos képviselője is felfigyelt a fa érdekességére, és szerepet szánt neki a geocaching játékosok életében.Ennek érdekében a fa közelében elhelyeztek egy jól lezárt ládikát, és egy erre alkalmas GPS- készülékkel a megfelelő módon rögzítették a rejtekhely (ez a „cache”) pontos koordinátáit. Az interneten elérhető adatok alapján ezt a geoládát kell a játékosoknak megtalálniuk, majd igazolniuk a megtalálás tényét. A hat év alatt – ezzel a szándékkal – közel százan keresték már fel a nagy fenyőt az ország különböző tájairól, s vitték hírét Balkány faóriásának.

Villámcsapás

A fa egykoron a Jármy-kastélydíszkertjében állt, valószínűleg az 1860-as években ültette a balkányi Finta József. Az impozáns park fái közül egyedüliként élte túl a másfél évszázad küzdelmeit.A tiszteletet parancsoló fenyőmatuzsálemet 1968-ban villámcsapás érte, melynek következtében kettéhasadt és elvesztette koronája felét. Ekkor a hajdani lakosok közös munkával fogtak hozzá a gyógyításához. Fontosnak tartották megmenteni azt, ami mindig is többet jelentett számukra, mint csupán egy magas fa. Múltuk őrzőjeként tisztelték, jövőbe vetett hitüket ez a fa táplálta. A megcsonkult fenyő kettévált törzsét vaspántokkal kapcsolták össze, mert bíztak a fa életerejében. És a fa élni akart! Sérülése ellenére gyönyörűen növekedett, és két vezérhajtásából új koronát épített magának. A gondos balkányi utókor azóta már új abroncsokkal látta el, hogy szépsége és nagysága kiteljesedhessen, s ezzel példát nyújthasson a jelenkorban élőknek az újrakezdésre és a nehézségek leküzdésére.
A 160 méteres Gyűrűs-hegyen álló mamutfenyő közelében, annak árnyékában nyugszanak a hajdani birtokosok, síremléküket e csodálatos óriás strázsa oltalmazza.

150 évnyi történelem

A fa életének több mint 150 éve alatt megélt jót és rosszat. Csendes szemlélője volt a kiegyezésnek,örülhetett a boldog békeidőknek, láthatta az itt élő Gencsy Bélát automobilján. Tanúja volt az I. és a II. világégésnek, büszkén ünnepelhette Balkány 2004-es várossá avatását, majd ellenállt a 2010. június 14-ei orkán pusztító erejének.
A futóhomokon növekedő fa, a mi fánk – dacolva azóta is a kedvezőtlen természeti adottságokkal –, így vált és válik generációk szimbólumává. Így magasztosul azóta is minden itt élő számára az élni akarás jelképévé.
A fát 1989-ben a Természetvédelmi Hivatal nyilvánította védetté.” (www.evfaja.okotars.hu)

A fa ideális helye lehet egy családi pikniknek, de a monumentális fenyő olyan nyugalmat sugároz, mely miatt csak egy rövid ejtőzés is igazi kikapcsolódást jelenthet.

Igrice mocsár

A természetjárók Nyíregyháza környékén már biztos jó előre bejelölték maguknak az Igrice Mocsarat, mint a helyet, ahová mindenképp el kell látogatniuk, ha a környéken járnak.

A mocsár ugyanis igazi időutazást jelent az oda ellátogatóknak, ugyanis olyan növényeket és élőhelyeket lehet itt még szinte háborítatlan körülmények között megnézni, amilyeneket másfelé már nagyon ritkán találni.

Talán ez is volt az oka, hogy Nyíregyháza az értékes növény- és állatvilág megőrzése érdekében helyi jelentőségű természetvédelmi területté nyilvánította még 1992-ben. 2001-ben a vizes élőhely törvény által is védett láppá lett nyilvánítva.

Az Igrice Mocsár egyébként egy 70 hektáros természetvédelmi terület, amely bizonyos korlátozásokkal egész évben látogatható.

 A Nyíregyházától északkeletre található területen a mára már javarészt eltűnt vizes élőhelyeket, égereseket, mocsaras réteket ismerhetjük meg.

A védett területen számos védett állat- és növényfaj is él: láthatunk itt mocsári kosbort, nagy kócsagot, vidrát, bölömbikát, békák és rovarok sokaságát.

Akik jobban meg szeretnék ismerni ezt a védett területet, fel kell készüljenek egy kis gyaloglásra, ugyanis a károkozás kockázatának csökkentése miatt csak és kizárólag gyalogosan járható be a környék.

A vidék kitűnően alkalmas oktatási, környezeti nevelési programok megszervezésére is, a vezetők magyarázatával kiegészített látogatás óvodásoknak vagy akár felnőtteknek is kitűnő szórakozás és tanulságos környezetvédelmi előadás is egyben. (forrás: infotourism.hu)

Szúnyogokra készüljetek!

Bátorligeti ősláp és tanösvény

A Bátorligeti ősláp az egyik legrégebbi fokozottan védett terület az országban. Ez az alig 53 hektáros terület őrizte meg a legteljesebben az Alföld vegetáció- és tájképtörténetének különböző állapotait. Ősi növény- és állatvilágának fennmaradását a kedvező mikroklíma tette lehetővé. Az őslápon belül az élővilágot és a láp kialakulását bemutató kiállítás is látható, melynek leggazdagabb része az ősláp botanikai vonatkozású anyaga.

A II. világháború sajnos erre a területre is negatív hatással volt, az élőhelyek pusztítása tovább folytatódott. Felismerve a természeti értékek elvesztésének veszélyét az Országos Természetvédelmi Tanács 1950-ben, 53 hektáron védetté nyilvánította és hazánkban elsőként kisajátította a területet, felügyeletére természetvédelmi őrt helyezett szolgálatba. Európai Uniós csatlakozásunk (2004) nyomán a terület a Natura 2000 hálózatnak is része lett Bátorligeti-láp különleges természetmegőrzési terület néven.

Ősláp-e az ősláp?

Joggal merül fel a kérdés, hogy az élőhely mennyire tükrözi az ősi viszonyokat, azaz ősláp-e az ősláp? Az előzőekből jól látszik, hogy a terület nem mentes az emberi beavatkozásoktól, így például a magasabb térszíneken található erdők zömét a védetté nyilvánítás után telepítették újra a korábban kiirtott erdők helyén kialakított szántóterületeken. Ebben a hétköznapi értelemben vett fogalomrendszerben a terület nem nevezhető teljesen ősi (azaz emberi hatásoktól mentes, érintetlen) élőhelynek, mint ahogy hazánk túlnyomó része sem.

A korábbi földtörténeti korok tekintetében szintén megállapítható, hogy a terület nem ilyen arcát mutatta, sőt még a közelmúltban is döntően víz borította az „ősláp” jelentős részét. Felszínfejlődését tekintve egy tó fokozatos feltöltődésével, mocsári-lápi állapotokon keresztül alakult ki a ma ismert kép, ahol a középkorban egy kisebb területen mesterségesen kialakított, kitisztított tó is létezett. Az azonban teljesen bizonyos, hogy régebbi (ha úgy tetszik ősi) időkből származó fajoknak refúgiumként, azaz menedékterületként szolgál ez a táj. Az az élővilág, melynek képviselőit itt még a mai nap is megtaláljuk, egykor általánosan elterjedtek voltak az Alföldön. A klimatikus változások hatására azonban a hidegidőszakok fajai – kevés kivételtől eltekintve – eltűntek a síksági területekről. Ilyen értelemben mégis jogos lehet a hagyománytiszteletből megtartott „ősláp” elnevezés.

Látogatható:

Május 2 – szeptember 30. között (keddtől – szombatig) kizárólag előzetes bejelentkezéssel látogatható!

 Vasárnap, hétfőn és ünnepnapokon ZÁRVA!

Belépődíjak:

Bátorligeti Őslápmúzeum belépőjegy:

felnőtt jegy: 500 Ft/fő
diák/nyugdíjas jegy: 400 Ft/fő

Látogatás a lápon szakvezetéssel 1 órás túra:

felnőtt jegy: 1000 Ft/fő; (de minimum 6000 Ft/csoport)
diák/nyugdíjas jegy: 800 Ft/fő (de minimum 4000 Ft/csoport)

Látogatás a lápon szakvezetéssel kb. 2 órás túra:

felnőtt jegy: 1000 Ft/fő; (de minimum 12000 Ft/csoport)
diák/nyugdíjas jegy: 800 Ft/fő (de minimum 8000 Ft/csoport)

(forrás: Hortobágyi Nemzeti Park, HNP)

+1 tipp, a Geri-domb

A Nyíregyháza bokortanyák térségben álló 14 méter magas Geri-domb valójában a Kr. e. 3000-3500 között épített mesterséges kurgán sírhalom, hazánk egyik legmonumentálisabb építménye. A kunhalmok hazánk legtitokzatosabb helyei közé tartoznak. Mint ez a domb is. Vajon a régmúltban kit temettek a magyar piramisba?

Piramisok ősi mementója Kr. e. 3500-ból

Nyíregyházán sokszor hiányoljuk a régi időkből származó építészeti emlékeket. Kevesen tudják, hogy a bokortanyák lenyűgöző ősi építményeket rejtenek. A köznyelv kunhalmoknak nevezi őket, bár a kun néphez vajmi kevés közük van. Ezek a mementók a Kr. e 3-3500 éve a Kárpát-medencében élő lovas népekhez köthetők, akik az előkelők sírjai fölé szabályos földhalmokat emeltek. A legnagyobb ilyen sírhalmok (szaknyelven kurgánok) magassága még most, több ezer év elmúltával is 14 méter. Akkor jogosan tehetjük fel a kérdést magunkban, vajon mekkora volt ez a halom eredetileg?
Az Alföldön valaha több tízezer volt belőlük, mára csak pár ezer maradt. Az elmúlt évezredek, kivált az utolsó száz év emberi tájhasználata többségüket elpusztította. A ma ismert kurgánok legnagyobb része csupán néhány méter magas, a szántás, elhordás miatt alig felismerhető. Az ép kunhalmok egy részén ritka védett élőlények is élnek. Jogszabályaink értelmében 1997-től hazánkban ma minden kunhalom védett! A bokortanyák térségében tucatnál is több kunhalomról van adatunk, s bár sok mára elpusztult, van mire büszkének lennünk. Hazánk egyik legnagyobb és legépebb kurgánja éppen itt található: A Szabadságbokor és Nyíregyháza között álló Geri-domb más néven Őr-halom 14 méteres (négyemeletes ház) magasságával uralja a környéket, s abszolút értelemben is Nyíregyháza legmagasabb pontja.

Keletkezésük

A hajdan volt mintegy 40 000 alföldi kunhalom keletkezése különböző korokra vezethető vissza. A legkorábbi leletek szerint a tellek (lakódombok) egy része már a neolitikumban is lakott volt. A rézkorban a halmok kihaltak, de a bronzkorban újra benépesedtek. Ebben az időben jelentek meg a temetkezés céljára szolgáló halmok. A későbbiekben a már meglévő halmokat az itt letelepedett lovas nomád népek (szkíták, szarmaták9) tovább használták. A szerepük idővel megváltozott, és már nem lakóhelyként, temetkezési helyeként, hanem őrhelyként és határjelzésként használták őket.

Típusai

A kunhalmokat csoportosítják méretük vagy alakjuk szerint is, de a leggyakoribb az elsődleges funkció szerinti besorolásuk.

Tell (lakódomb): olyan domb, amelyen valaha lakóhelyek voltak. A telleken különböző, általában az újkőkortól a rézkoron át a bronzkorig tartó időszak kultúrrétegei rakódtak egymásra. Alakjuk általában szabálytalan, nagy kiterjedésűek, magasságuk elérheti a 6-8 métert. Létrejöttük lassú, több ezer éves folyamat eredménye. Magyarországon a bronzkori településhalmok vannak többségben.

Halomsír (kurgán): elődeink a rézkortól egészen az Árpád-korig használták a halmokat temetkezési helyként, temetőként. Kisebb átmérőjűek, mint a lakódombok, kúp alakúak, magasságuk különböző, elérheti a 10 métert is.

Őrhalom: az alföldi sík vidékeken a tellek közé gyakran emeltek alacsony halmokat figyelő célzattal. Ezek a halmok láncolatot alkottak, és valószínűleg éjjel tűzjelzéssel lehetett üzenni, nappal füstjellel. Alacsony méretük miatt könnyen beszánthatóak, így jelentős részüket korán mezőgazdasági művelés alá vonták.

Határ halom: a megyék, települések határait jelölték meg a segítségükkel a középkorban és az újkorban, s így a legfiatalabbak a halmok között. A hármas halmok három település közös határán álltak. Egykori feljegyzések szerint, hogy a határos települések nevét, valamint az építés idejét egész életére megjegyezze és így tanúsítani tudja, egy fiatal fiút alaposan elfenekeltek a frissen emelt halom tetején.

Régészet a kunhalmokon

Régészeti szempontból a lakódombok és a sírhalmok keltenek érdeklődést. A telleken az újkőkortól a népvándorlás koráig találhatóak leletek. A halommá emelkedett telephelyek kultúrrétegeiben az ott élt emberek házainak omladékát, edénytörmelékeket, tűzhelyek maradványait, állati csontokat, kagylóhéjakat találtak a kutatók.
A sírhalmos temetkezés alkalmával a halottat a talajszinten szabályos gödörbe temették el, amelyet tölgyfagerendával fedtek, esetleg egy sírkamrát emeltek farönkökből. A halottat általában zsugorított helyzetben helyezték a gödörbe, s különböző használati tárgyakat tettek mellé: kést, kardot, lándzsát, lószerszámot, edényeket. A bronzkori sírokban rendszeresen tettek a halott feje mellé vörös színű okkerrögöt, amelyhez vallási képzetek társultak, hiszen a vörös az élet színe volt. Erre a gödörre emelték a halmot, amelynek földanyagát a környékről szállították oda. Ezek a halmok gyakran az Árpád-korban is temetkezési helyként szolgáltak.
Egy országos felmérés alapján, amelyben 1649 halmot vizsgáltak meg, kiderült, hogy a halmok mindössze 4%-a régészetileg feltárt, 94%-a nem volt feltárva. A maradék 2%-ról a kutatóknak nincs adata.

Még egy, szép kunhalom megtalálható ezen kívül, a Nyíregyháza- Nagycserkesz- Hajdúdorog hármas határában, mely Bene-halom néven ismert. A halmon keresztül vezet át az úgynevezett Csörsz-árok, ami az Alföldön keresztülhúzódó ókori védműrendszer egyetlen töréspontjában áll. Egykoron határ- és őrhalomként szolgált. Másik érdekessége, hogy egy ritka védett növény a törpemandula egyetlen élőhelye a térségben. (https://geocaching.hu)